Sokan voltunk, mégis kevesen

Új sorozatot indítunk, amelyben szurkolókat kérünk arra, hogy a mögöttünk hagyott két-három mérkőzésről mondja el, írja le a véleményét. Elsőként Voscsy értékelését olvashatjátok.

A 2016-os évet két mérkőzéssel búcsúztatta csapatunk. Alig hogy vége lett a karácsonynak másnap már hazai környezetben fogadtuk a sajnos szebb időket is megélt Csíkszereda csapatát. Eddig csak idegenben találkoztunk az ellenféllel, de azokat a mérkőzéseket simán hoztuk, így nagyjából borítékolható volt a mérkőzés kimenetele. Szerencsére a karácsonyi finomságok nem feküdték meg a fiúk hasát, úgyhogy elég gyorsan sikerült felvenni a játék ritmusát, melynek a 19. másodpercben hangot is adtak Galanisz Nikandrosz találatával. A harmad további részében sem változott a játék képe. A miskolci gárda uralta a mérkőzést, melynek következtében még 3 alkalommal kellett Ruczuj Gellértnek kihalásznia a hálóból a korongot. A következő harmadban magához tértek a vendégek és megnőtt a kezdeményező szándékuk is, de ez gólokban nem igazán mutatkozott meg, míg a hazaiak további 5 találatot rámoltak be a kapuba. Az utolsó harmadra visszavett a tempóból a hazai csapat és már csak egy találatot jegyzett, míg a vendégek nem tudtak túljárni az úgyszintén székely származású fiatal kapusunk Adorján eszén.

Nem sok idő jutott a pihenésre a következő mérkőzésig, hiszen csütörtökön már idegenben, a Városligetben megrendezett Winter Classicon csapott össze csapatunk az idén is nagy rivális MAC Budapest csapatával. Csapatunkat szép számban kísérték el Miskolcról az eseményre. A meccs tétje az első hely megtartása volt. Az elmúlt évekhez képest felborult a papírforma és az egymás elleni derbik nagy részét a budapesti csapat nyerte. Jobban kezdték a mérkőzést a hazaiak, hiszen az első harmad elején két, korábban miskolci színekben is szereplő játékos (Booras és Nagy Krisztián) találatával szerezték meg a vezetést, majd Terbócs találatával a harmad vége előtt már 3:0-ra is vezettek. A harmad utolsó percében viszont felzárkóztunk egy gólra. Előbb a csapatkapitányunk Hajós, majd 10 másodpercen belül Galanisz talált be a kapuba. A középső harmad kiegyenlítetten zajlott. 1-1 alkalommal rezdültek meg a hálók, így még nyitott maradt a mérkőzés az utolsó harmad előtt. Nem kellett sokáig várni a következő találatra, de sajnos nem, hogy közelebb kerültünk volna ellenfelünkhöz, ismét 2 gólra nőtt a különbség. Hiába próbáltuk felvenni a kesztyűt, nem sültek a lövéseink. Az utolsó percben vezetőedzőnk lehozta Adorjánt, de ez mindig kétélű fegyver, ami most ellenünk sült el, így Somogyi (igen, tavaly még ő is miskolci mezben játszott, de és innen ugyebár ismerjük a történetet) üres kapus találatával alakította ki a 6:3as végeredményt. Úgy látszik, hogy akármennyire is varázslatos az atmoszférája a Városligeti Jégpályának, a szerencse nem akar mellénk szegődni. Jó volt látni a sok sárga-fekete mezt a leláton, de néha olyan érzésem volt, hogy sokan vagyunk és mégis kevesen…

No Comments Yet.

Leave a comment

You must be Logged in to post a comment.